Minden jel arra utal, hogy az Ukrajna ellen indított orosz háború második szakasza is kudarccal végződik: hiába csoportosította át erőit a Kreml Kelet- és Dél-Ukrajnába, a tervezettnél jóval lassabb az előrenyomulás és egyes helyeken az ukránok sikeres ellenakciókat indítottak. Ez viszont azt vetíti előre, hogy a háború még sokáig tart és gyorsan nő az áldozatok száma, ugyanis az ukránok sem elég erősek a háború megnyeréséhez.
Az orosz hadsereg mostanra elvesztette a február 24-én indított háborúban részt vevő szárazföldi erők egyharmadát – állítja a brit hírszerzés legutóbbi összefoglalója, amely szerint a támadók annak ellenére nem értek el jelentős eredményeket a Donyec-medencében, hogy néhány héttel ezelőtt visszavonultak Kijev környékéről és Észak-Ukrajnából, hogy megerősítsék a keleten harcoló egységeket.
A lassú előrehaladás és a britek által is súlyosnak tartott veszteség pedig azt jelenti, hogy a „különleges katonai akció” második szakasza is kudarccal ér véget. Az első etapban az oroszok – még ha ma már nem is vallják be – valószínűleg Ukrajna területének több mint a felét el akarták foglalni: a Dnyeper-folyótól keletre lévő térséget és Kijevet a fővárost, hogy menekülésre kényszerítsék a Kreml által „neonácinak és fasisztának” tartott politikai és katonai vezetést, Volodimir Zelenszkij államfővel az élen. A második szakasznak a Donyec-medence elfoglalása és Ukrajna tengertől való teljes elzárása lett volna a célja, úgy, hogy a délen támadó orosz egységek folyosót hoztak volna létre Oroszország, a Krím, valamint az orosz párti szakadárok kezén lévő, Moldovához tartozó Dnyeszter menti Köztársaság között.
Szemmel láthatóan ez sem sikerült, s a brit becslések alapján arra lehet következtetni, hogy halottban és sebesültekben legalább 40-50 ezres lehet az orosz veszteség. Ezt nehéz lenne a sorkötelesek behívásával pótolni: a háború első nyolcvan napjában elsősorban a jobban kiképzett, hivatásos katonák vettek részt a műveletekben, most, ha nagy számban behívnak sorköteleseket azok harci értéke jóval alacsonyabb lesz, mint a „profiké”.
Az ukránok ugyan arról számolnak be, hogy komoly harctéri sikereket értek el – például a déli Herszonnál indított ellentámadással elvágtak több orosz utánpótlási útvonalat – az is egyértelmű, hogy a közel három hónapja tartó háború az ukrán erőket is jelentősen meggyengítette, és azon egységek harci értéke is csökken, amelyek nem szenvedtek súlyos veszteségeket: a frontvonalon gyakorlatilag szünet nélkül töltött három hónap a legjobb katonák teljesítményét is lerontja.
A katonai szakértők szerint ugyan az ukrán források „ellenoffenzíváról” beszélnek, legfeljebb kisebb jelentőségű, helyi ellentámadásokról lehet szó. Ez annak ellenére igaz, hogy Ukrajna hatalmas mennyiségű külföldi fegyvert kapott az utóbbi hetekben és ezek jelentős része már támadó hadműveletekhez is felhasználható (lenne). Viszont, ha Ukrajna valóban ellenoffenzívát indítana elvesztené eddigi legnagyobb előnyét: azt, hogy a háború első három hónapjában azoroszok voltak kénytelenek támadni, így az ő veszteségeik mindenképpen nagyobbak voltak, mint a védőké. A jelek szerint patthelyzet alakulhat ki: elhúzódhatnak a harcok, és mivel Kijev és Moszkva álláspontja között áthidalhatatlan ellentétek feszülnek a tárgyalások – legalábbis a jelenlegi erőviszonyok között – aligha vezetnek belátható időn belül békéhez.