Egyre több bizonyíték gyűlik össze arra, hogy valóban a Kijevtől észak-nyugatra lévő Bucsát megszálló orosz erők követték el a több mint háromszáz áldozattal járó tömeggyilkosságot. A túlélők tanúvallomásai mellett a műholdas felvételek, a tévéműsorok, valamint az orosz katonák egymás közötti beszélgetései is arra utalnak, hogy a megszállók ott voltak Bucsában a gyilkosságok idején és ők voltak azok, akik agyonlőtték a fegyvertelen embereket.
Már március 23-án ott voltak a bucsai főutcán azok a holttestek, amelyekről az orosz propaganda gépezet azt állította, hogy nem is igazi holttestek, hanem ukrán „statiszták”. Ez arról a videófelvételről derült ki, amelyet március 23-án készített egy Bucsa fölött elhaladó műhold: a képsorokon nem csak a lelőtt civilek láthatóak, hanem a városban tartózkodó orosz katonák, illetve az oroszok harcjárművei is. A Maxar Technológies nevű amerikai cég műholdja pedig már március 11-én is látott utcán heverő holttesteket.
Nem ez az egyetlen bizonyíték arra, hogy az Azatbek Omurbekov parancsnoksága alatt álló katonák tömegesen gyilkolták le a civileket. A Der Spiegel német hírmagazin közzétett egy olyan hangfelvételt, amelyen egy orosz katona éppen arról beszélt, hogy lelőtt egy kerékpáros civilt. A német titkosszolgálat, a BND egy olyan telefonbeszélgetést is rögzített, amelyen elhangzott: először ki kell hallgatni a fogságba esett ukrán katonákat, majd le kell őket lőni. A német források szerint egyébként a tömeggyilkosságokban aktív szerepet játszottak a Vlagyimir Putyin orosz államfő belső bizalmasi körébe tartozó Jevgenyij Prigozsin irányítása alatt lévő Wagner csoporthoz tartozó zsoldosok is. A német elemzők szerint a beszélgetésekből arra lehet következtetni, hogy a polgári személyek elleni erőszak nem számít kivételnek, a lehallgatott katonák úgy említik a civilek megölését, mint mindennapi életük részét.
Az ukrán és az orosz televíziók híradásai is cáfolják azokat az orosz állításokat, melyek szerint a megszálló erők már március végén kivonultak Bucsából és az ukránok csak négy nappal később kezdtek el beszélni a tömeggyilkosságokról, akkor amikor már „berendezték” statisztákkal a város utcáit. A tévériportokból ugyanis egyértelműen kiderült, hogy április elsején Bucsa még orosz kézen volt, s arra is van bizonyíték, hogy az ukrán televíziók már április másodikán beszámoltak az utcákon heverő holttestekről.
A megszállást túlélt bucsaiak is számtalan tanúvallomásban beszéltek a kegyetlenkedésekről – a megkötözött kezű emberek lelövéséről, kínzásokról, osztogatásokról, nemi erőszakról – és arról is beszámoltak, hogy az első napokban érkezett fiatal katonákra nem volt jellemző az erőszakosság. Ahogy ők tovább mentek és a helyüket idősebb fegyveresek vették át, megszaporodtak a bűncselekmények. Ez is arra utal, hogy a megfélemlítést célzó erőszakos akciók az Ukrajnát megtámadó orosz erők taktikájának a részét képezi.