Vilnius életbe léptette a Lengyelország és Litvánia közé ékelt orosz exklávé, Kalinyingrád részleges blokádját: az egykori Königsberg területére nem engedik be az EU-s szankciós listán lévő árukat, egyebek mellett a szenet, a fémeket, valamint a fejlett technológiát alkalmazó cikkeket. Bár a blokád nem vágja el teljesen Kalinyingrádot Oroszországtól – a város és környéke a tenger felől is ellátható – a lépés több szempontból is jelentős.
A blokádot azt követően léptették életbe, hogy Oroszországban többen is felvetették, érvényteleníteni kellene azt a még a Szovjetunió idején hozott határozatot, amely elismerte Litvánia Szovjetuniótól való elszakadását, illetve a balti állam függetlenné válását. Az eleinte csak Vilniusnak címzett bejelentést később megfejelték azzal, hogy hamarosan fel fogják vetni a másik két volt szovjet balti köztársaság, Lettország és Észtország államiságának kétségbe vonását is.
A litván válasz elsősorban szimbolikus jelentőségű és ezt Oroszországban is tudják: azt mutatja a döntés, hogy a litvánok nem hagyják magukat megfélemlíteni az Ukrajna ellen február 24-én új katonai offenzívát indított Oroszország által. Moszkvában pedig nem szeretik az ilyen és hasonló megnyilvánulásokat, máris azt követelik a politikusok, hogy Oroszország hozzon komoly válaszintézkedéseket az EU és Litvánia ellen. Ez azt jelenti, hogy alighanem újabb front nyílik a Kreml és Brüsszel között, s így aligha kerül közelebb az ukrajnai válság megoldása. Míg Anton Alihanov kalinyingrádi kormányzó törvénytelennek nevezte a litván blokádot, Jegor Holmogorov publicista már arról irt, hogy akár a harmadik világháború kitörését is eredményezheti a vilniusi döntés.
A szimbolikán túl gyakorlati jelentősége is van a döntésnek. Kalinyingrád az orosz Balti Flotta fő támaszpontja, és Moszkvában joggal érzik úgy, hogy a litván bejelentés mindenképpen hatással lesz a haditengerészetre. Még akkor is, ha az eddig vasúton érkező szállítmányokat a Szentpétervár felől érkező hajókkal pótolni lehet. A szükségmegoldás ugyanis növeli a bizonytalanságot: a vízi szállítás jóval lassabb, s az orosz flotta hajóinak – a jelenlegi feszült hangulatban – alighanem kísérnie kell majd a teherhajókat és figyelnie kell arra is, nem zárja-e el teljesen az exklávét az EU. A térségben ugyanis pont azok az uniós tagállamok – Lengyelország, valamint a három balti állam található – amelyek a leginkább támogatják a Moszkva elleni szankciókat, hiszen a „szocialista tábor” egykori államai, illetve volt szovjet tagköztársaságok az utóbbi évszázadokban többször is megtapasztalhatták Oroszország agresszivitását.
A blokád a közismerten nehezen védhető Suwalki-folyosót érinti, ez az a vékony korridor, amely a NATO-tag Lengyelország és Litvánia határán egyedüli szárazföldi összeköttetést biztosít – a gyakorlatilag orosz megszállás alatt lévő Fehéroroszországon keresztül – Oroszország és Kalinyingrád között. A mintegy száz kilométer hosszú Suwalki-folyosó abból a szempontból is létfontosságú, hogy csak itt van közvetlen kapcsolat a NATO és az észak-atlanti szövetségbe ugyancsak bent lévő három balti állam között. A NATO-elemzők szerint ha valahol, akkor a Suwalki-folyosó területén a legnagyobb a NATO és Oroszország közötti közvetlen katonai konfliktus kitörésének a veszélye.