Kína szemmel láthatóan próbál távol maradni Oroszország Ukrajna elleni agressziójától: igyekszik viszonylag ritkán állást foglalni, s Peking szemmel láthatóan nem segíti komolyan Oroszországot a Moszkva elleni nyugati szankciók kijátszásában. Ez nem jelenti azt, hogy Kína nem figyel arra, ami Kelet-Ukrajnában zajlik: Peking nem mondott le Tajvan szigetének katonai erővel való visszaszerzéséről és ezért igencsak nyomon követi az orosz hadsereg teljesítményét és a nyugati reakciók alakulását.
A február 24-e óta tartó Ukrajna elleni orosz agresszió kezdete előtti hetekben sokan beszéltek arról, hogy Kína – kihasználva azt, hogy a világ Európa keleti felére figyel – az ősszel megpróbálhatja erőszakkal elfoglalni a saját területeként számontartott Tajvan szigetét. Az orosz-ukrán összecsapás eddigi tapasztalatai azonban alighanem gondolkodásra, az esetleges inváziós tervek átdolgozására és elhalasztására késztethetik Pekinget. Kiderült ugyanis, hogy a világ országainak nagy része az előrejelzettnél határozottabban reagált az orosz offenzívára, s az is egyértelművé vált, hogy a különféle hadgyakorlatokon jól teljesített orosz hadsereg az éles harcok idején számtalan hibát elkövetett.
Az is jól látszik, hogy a védőknek komoly előnye van a harcokban, s ez Tajvan esetében még inkább így lehet. A szigetország hadserege jóval korszerűbb, mint a harcok kezdetekor az ukrán volt, és a katonai költségvetés is nagyobb, mint az egykori szovjet tagköztársaságban. Valószínűleg azzal a reménnyel is le kell számolnia Kínának, hogy Tajvanon sokan lesznek, akik felszabadítóként tekintenek a tenger felől érkező néphadsereg katonáira.
Durván és gyorsan
Az egyik fő tapasztalatot a kínai szakértők úgy foglalják össze, hogy nem lehet „finomkodni”. Míg az oroszok, akik arra számítottak, hogy nem lesz komoly az ukrán ellenállás és ezért az első időkben korlátozottan vetették be a tüzérséget, az ukrajnai tapasztalatokból tanulva Kína – ha támadni fog – alighanem az invázió legelső szakaszában általános és mindent elsöprő offenzívát indít és megpróbálja majd sokkba kergetni a tajvaniakat. A védelem megbénítására már csak azért is szükség lehet, mert a tajvaniak komoly előnyben vannak Ukrajnával szemben: egy szigetet kell védeniük, míg Oroszországból számtalan vas- és közút vezet(ett) Ukrajnába. A kínai figyelem már csak azzal is magyarázható, hogy sok hasonlóság van a kínai és az orosz hadviselési gyakorlat és taktika között, s ezt a két hadsereg az utóbbi években több közös gyakorlaton is bizonyította.
Információs háború
Az esetleges durva offenzíva ugyanakkor minden bizonnyal azzal jár majd, hogy magas lesz a polgári lakosság körében a veszteségek aránya, és ezért a Nyugat Kína ellen is komoly szankciókat hoz. Még akkor is, ha a Nyugat és a Kína közötti kereskedelem jóval nagyobb volumenű, mint az Oroszországgal lebonyolított árucsere értéke.
Talán nem véletlen, hogy Kína – valószínűleg a Tajvan elleni esetleges támadás után kialakuló nyugati egységfronttól tartva – látványosan „aggódik” Európa autonómiájáért, a pekingi vezetők többször is hangsúlyozták, Brüsszel szolgaian követi a washingtoni kormányzat politikáját. Legutóbb Hszi-csin Pin kínai államfő az Olaf Scholz német kancellárral folytatott videóbeszélgetés során javasolta az európaiaknak, hogy a külpolitika terén is álljanak a saját lábukra.
A másik, amit Kína megtanult az az, hogy komoly figyelmet kell szentelnie az információs hadviselésnek: sok elemző szerint Moszkva vesztésre áll a propaganda háborúban és ennek egyik következménye az, hogy a valóságosnál is rosszabbnak tűnik az orosz hadsereg ukrajnai eredménye.